Nosztalgiára hivatkozás
Más néven: Bezzeg régen, A régi szép idők, Aranykor-mítosz, Rózsaszín visszatekintés
A „régen minden jobb volt” érvként használva. Egy aranykor, ami sosem egészen létezett, és amit politikusok és reklámok egyaránt árulnak.
Második ránézésre látszik
Így ismered fel
- A múltat általánosságban dicsérik („értékek”, „tisztelet”, „közösség”), számokban soha.
- Az aranykor mindig nagyjából akkor volt, amikor a beszélő fiatal volt.
- A korszak rossz részei hiányoznak a képből.
- A „hagyományos” ítéletként szerepel, nem leírásként.
- A javasolt megoldás a visszatérés, anélkül, hogy kiderülne, pontosan mihez.
Hogyan működik
„Régen nem kellett bezárni az ajtót. Az embereknek volt tartásuk. A család az család volt.” Emléknek hangzik, és az is, csak éppen érvként használják: régen jobb volt, tehát a visszaút az előreút. Pontosan melyik évben? Kinek volt jobb? Ezek a kérdések sosem hangzanak el, mert a meleg érzés már elvégezte a munkát.
A memóriád a manipulátor oldalán áll. A pszichológusok rózsaszín visszatekintésnek hívják: a nyaralásokat, munkahelyeket és egész évtizedeket utólag jobbra értékeljük, mint annak idején. Tedd hozzá a visszaemlékezési csúcsot (a tizen- és huszonéveid egész életedben szokatlanul élénkek maradnak), és kiderül, hogy az „aranykor” megbízhatóan az az idő, amikor a beszélő fiatal volt, és nem fájt a dereka. A sorban állás, a félelem és a korabeli fogászat senkinek nem hiányzik.
A politika mindkét szélén erre jár. Az egyik oldal aranykora templomokkal, nagy családokkal és csendes utcákkal van tele; a másiké teljes foglalkoztatással, tanácsi lakással és gyárkürttel. Mindkettő kivágja a képből a megfigyelést, a hiányt és azokat, akikhez a korszak kegyetlen volt. A Pew 2017-es, 38 országra kiterjedő felmérése szerint Európában a populista pártok hívei jóval nagyobb arányban mondták, hogy ötven éve jobb volt az élet, és a valódi előrejelző nem az életkor volt, hanem az, hogy ki hogyan érzi magát a mai gazdaságban. A reklám ugyanezt a dallamot játssza, csak mollban: „ahogy a nagymama csinálta”, retró csomagolás, „a gyerekkor íze”. A termék nem változott. A védelmed igen.
Példa
@regi_vagas_ertekek, 12 ó Gyerekkoromban a tanárt tisztelték, senki nem zárta le a biciklijét, és egy férfi egy fizetésből eltartotta a családját. Vissza kell térnünk a hagyományos értékekhez. Oszd meg, ha egyetértesz.
@gyarkurt_1978, 10 ó A régi rendszerben mindenkinek volt munkája és lakása, és senki nem aludt az utcán. Mondjatok bármit azokról az időkről, az embereket legalább nem hagyták magukra.
Két oldal, egy forma: meleg kép, se év, se szám, és kimaradnak a részek, amelyek elrontanák: az egykeresős család a középosztály egy szeletének kiváltsága volt, nem a korszaké, a „mindenkinek volt munkája” pedig egyben olyan rendszer volt, amely azt is eldöntötte, melyik. Egyik poszt sem javasol semmi konkrétat. A „menjünk vissza” az egész program.
Miért hat rád
- Az érzés valódi. A nosztalgia igazi vigasz, főleg ha a jelen stresszes. A trükk nem kitalálja az érzelmet; kölcsönveszi, és hozzáköt egy szavazatot vagy egy vásárlást.
- A múlt nem beszél vissza. Az aranykornak nincs sajtóosztálya és nincs e heti botránya, így a jelennel szemben mindig nyer. A „hagyományos értékek” ugyanígy működik: a kifejezés ítéletet hordoz, ellenőrizhető tartalom nélkül. Lásd: érzelmi töltetű nyelv.
- Hízeleg a te oldaladnak. Minden tábor aranykora azt erősíti meg, amit a tábor amúgy is gondol arról, hol romlott el minden. Ez a megerősítési torzítás, szépiaszűrővel. A „romlott jelen” története ennek az egész estés változata; lásd: a dekadens Nyugat.
Mit tehetsz
Ha veled csinálják: kérd az évet és a számot. „Miben volt jobb, mivel mérve: várható élettartam, jövedelem, bűnözés? És kinek?” Sok minden tényleg jobb volt valamelyik évtizedben; hogy mi, csak úgy derül ki, ha kiválasztasz egyet, és utánanézel. Az őszinte válasz általában „ebben igen, abban nem”, és az már beszélgetés, nem szlogen.
Ha magadon kapod rajta: amikor összeáll egy „régen” kezdetű mondat, told a végére, hogy „amikor tizenhét voltam”, és nézd meg, bizonyítéknak hangzik-e még. Aztán kérdezd meg magadtól, mit hoznál vissza konkrétan (egy intézkedést, egy árat, egy szokást), és amellett érvelj.
Kommentszekcióban: ne gúnyold az emléket; valakinek a fiatalsága. Kérdezd meg, pontosan melyik részét, és ha van számod, add meg. „A hetvenes években több volt az utcai bűnözés, nem kevesebb”, forrással, minden alkalommal veri az „oké, boomer”-t.
Ne keverd össze ezzel
- A múltból tanulással. „Ez az intézkedés 1995-ben működött, itt az adat.” Ez bizonyítékról szóló érv, nem érzésről.
- Azzal, ha valami jogosan hiányzik. Vannak dolgok, amik tényleg rosszabbak lettek, például a lakhatás ára. Ezeket pontosan megnevezni a nosztalgia-érvelés ellentéte.