Whataboutizmus

Hogyan működik

Felvetsz egy problémát. Válasz helyett egy tükröt kapsz: „Na és a TI embereitek mit csináltak?” A válasz nem mondja, hogy a probléma hamis. Azt sem, hogy rendben van. Egyszerűen berángat egy másik problémát a szobába, és reménykedik, hogy senki nem veszi észre, amikor az első kisétál.

Ennyi az egész trükk. A whataboutizmus azért működik, mert az ellenvád gyakran igaz. Igen, a másik oldal is csinált valami rosszat egyszer. Ez jogos felvetésnek tűnik. Az agyad tehát „mindkét oldal, mindegy” címkével elrakja a beszélgetést, és továbblép. Az eredeti kérdésre sosem érkezik válasz. Pontosan ez volt a cél.

A technikának hosszú múltja van az állami propagandában. A szovjet szóvivők a Szovjetuniót ért bármilyen kritikára híresen azzal feleltek: „Maguk meg a feketéket lincselik.” A mondat szállóigévé vált, a módszer viszont sosem tűnt el. Az EUvsDisinfo, az EU dezinformációs adatbázisa ezrével katalogizálta azokat a Kreml-párti tartalmakat, amelyek az ukrajnai háborúról szóló kérdésekre azzal válaszolnak: „és Irak?”, „és Líbia?”, „és Jugoszlávia?”. Az Irakról szóló kérdéseket lehet, hogy érdemes feltenni. Csak éppen nem válaszok.

Példa

@oszinte_szo_88, 3 ó Szóval a minisztérium elbukott 40 milliót egy pályázat nélküli szerződésen?

@hazafi_pulzus, 2 ó Érdekes, hogy az előző kormány stadionügyeiről sosem posztolsz. Szelektív felháborodás, mi?

Figyeld meg, mi nem történt: senki nem mondta, hogy a 40 millió rendben van, vagy hogy nem igaz. A beszélgetésnek most új témája és új gonosza van, az eredeti kérdés pedig csendben meghalt.

Miért hat rád

• Igazságosságnak látszik. A „mindkét oldal” kiegyensúlyozottan hangzik. Csakhogy a kiegyensúlyozottság azt jelenti, hogy minden esetet a saját érdemei alapján ítélünk meg, nem azt, hogy egyiket sem.
• Beindítja a csapatszellemet. Ha a te oldaladat vádolják, védekezni kezdesz, és pajzsként nyúlsz a másik oldal bűneihez. Lásd: mi és ők.
• Kifáraszt. Néhány kör után az emberek feladják, és arra jutnak: „mindenki hazudik”. Ez a cinizmus gyakran maga a cél. Lásd: semmi sem igaz, mindenki hazudik.

Mit tehetsz

Ha veled csinálják: ismerd el, és tedd félre. „Lehet. Szívesen beszélek róla külön. Most viszont erről kérdeztem.” Ismételd nyugodtan. Nem kell megnyerned a második vitát ahhoz, hogy az első életben maradjon.

Ha magadon kapod rajta: kérdezd meg, válaszolsz vagy terelsz. Ha az őszinte válasz az, hogy „témát váltok, mert nem tetszik, merre tart ez”, mondd ki, vagy még jobb: válaszolj.

Kommentszekcióban: ne nevezz senkit hazugnak. Linkeld a technikát. Az „ez whataboutizmus, így működik” több olvasót gondolkodtat el, mint bármilyen sértés.

Ne keverd össze ezzel

• A képmutatásra rámutatni jogos, ha a képmutatás maga a téma („megszavaztad a szabály ellen, aztán te is használtad”). Akkor lesz belőle whataboutizmus, amikor egy önmagában is megálló kérdés elkerülésére használják.
• Következetességet kérni („ugyanezt a mércét itt is alkalmaznád?”) rendben van, ha utána az eredeti felvetésre is válaszolsz.